Palántaköltözés, belakott ágyások, kerti kiülők és az orrszarvúak
Magháztól melegházat
A Magház Egyesület adományaként kaptunk egy polikarbonát melegházat, amit a Kismajorban, a magaságyások mellett állítottunk fel. Az összeszerelés Bukros Csaba rátermettségét dicséri, a benne lévő, jórészt saját magvetésű palánták pedig a betegek és a foglalkoztatók közös munkáját. Körömvirág, bársonyvirág, bazsalikom, kakukkfű, macskamenta, háromféle paradicsom, padlizsán és póréhagyma nevelődik benne, várva a május eleji fagyok elmúltával a kiültetést.
A Kismajor és a belső kert ágyásai
Hamar benépesült a Kismajor mindhárom magaságyása és a belső kerti asztalágyások is. A 2-es Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály gondozottjai és Kun-Fügedi Krisztina csoportjai tervezték meg az ágyások beosztását, és vetették el a magokat, ültették helyükre a palántákat.
A belső kerti macskák meg voltak győződve arról, hogy az asztalágyások nekik készültek. Csaba készített könnyen levehető rácsokat a helyzet tisztázása érdekében.
Kerti kiülők
A kórházkert folyamatban lévő átalakításának fontos célja, hogy olyan tereket alakítsunk ki, ahol jól érezhetik magukat a gondozottak, családtagjaik és a dolgozók egyaránt. A sok új pad kihelyezése mellett két, egyenként 8–10 személyes fedett kiülő került a kertbe. Pár napja vannak a helyükön, és máris sok pozitív visszajelzést kaptunk. Reméljük, hogy hasznos helyszínei lesznek dolgozói megbeszéléseknek, konzultációknak, kiscsoportos foglalkozásoknak vagy éppen a látogatók és a gondozottak beszélgetéseinek, családi ünnepeinek.
Az Addiktológiai Osztály kliensei nagyon sokat segítenek a kert tereprendezési munkáiban. A régi, nem használt utakról ők szedték fel és szállították új helyükre a beton járólapokat. Ezekből készültek a kiülők alapjai. A kiülők környezetének rendbe tétele, növényekkel való beültetése lesz a következő lépés.
A jövő termőtalaja
Szintén az addiktológiai kliensekkel kezdtük el a prizmakomposzt kialakítását a Kismajor végében. Egy már meglévő, nagyjából 5 méter hosszú és 2 méter széles komposztgödör mélyítése után alulra vastagabb faágak kerültek, erre jön majd a vékonyabb ágak és föld keveréke, a tetejére pedig levélréteg és termőföld.
Ásás közben derült ki, hogy az orrszarvúbogár lárvái már megkezdték a talajképző munkát. Ők korhadéklakók, a növényeket nem bántják. Örülünk nekik, a komposztban remek élőhelyük lesz ezután is. Ha időben végzünk a komposztkupac kialakításával, már idén ültetünk bele cukkínit és édesburgonyát.
Takács Gábor, kertkoordinátor
A kert mint gyógyító tér – a természet terápiás hatásáról
Aki látja, ahogy valaki először hajol le egy palánta fölé, és ujjával megérinti a friss, kicsi leveleket – az megért valamit, amit nehéz szavakkal elmagyarázni. Nem egy feladat elvégzéséről van szó. Nem munkáról a szó hagyományos értelmében. Valami sokkal régebbi és mélyebb történik: az ember visszatalál valamihez, ami az ősidők óta benne van.
A természetben töltött idő és a kertészkedés jótékony hatásait ma már kiterjedt kutatások támasztják alá – de az, amit mi a Boldog Gellért Szakkórház kertjében nap mint nap látunk, ennél is meggyőzőbb bizonyíték.
Az agy, amely végre megpihen
A mai életben az agy szinte sosem kap igazi szünetet. Értesítések, döntések, elvárások, hangok, képek – a stimuláció folyamatos és szinte megállíthatatlan. A természet ezzel szemben egy egészen más fajta figyelmet igényel: lassút, pásztázót, ítéletmenteset. A kutatók ezt „soft fascination”-nek, puha figyelemnek nevezi – és ez az, ami lehetővé teszi, hogy az agyban helyreálljon az egyensúly.
Amikor valaki a kertben dolgozik – gyomot húz, palántát ültet, öntöz, magot vet –, az agy pontosan ilyen állapotba kerül. A figyelem jelen van, de nem megfeszített. A test mozog, de nem hajt. Az elme csendesedik – és ebben a csendben sok minden elindulhat, ami egyébként nem indulna el.
A kéz, amely emlékezik
A kertészkedés mozdulatai mélyen berögzült készségek. Hogyan kell a magot tartani. Hogyan kell a palántát a földbe helyezni. Hogyan kell az ásót fogni. Ezeket a mozdulatokat a test tanulja meg, nem az elme – és ezért maradnak meg olyankor is, amikor más képességek már sérültek.
Ez különösen fontos azok számára, akik demenciával vagy más kognitív nehézséggel élnek. A kert nem kérdez, nem vár el verbális teljesítményt, nem ítél. Csak fogadja azt, amit valaki ad – és visszaad valamit, ami nagyon nehezen szerezhető meg máshol: a hasznosság és a siker egyszerű, tiszta érzését.
Valami nő, amit én ültettem. Valami él, amiről én gondoskodom. Ez a gondolat – akármilyen egyszerűnek tűnik – komoly terápiás erőt hordoz.
Közösség a föld felett
A kertészkedés ritkán magányos tevékenység. Tervezni kell, egyeztetni kell, megosztani kell a feladatokat. Amikor a 2-es Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály gondozottjai és Kun-Fügedi Krisztina csoportjai közösen tervezték meg az ágyások beosztását, az nem csupán kertészeti döntés volt. Egy közösség alakult ki a tevékenység köré: közös cél, közös felelősség, közös öröm, ha valami kisarjad.
A csoportos kertészkedés erősíti a szociális készségeket, fejleszti a kommunikációt, és olyan helyzeteket teremt, amelyekben az emberek természetes módon kapcsolódnak egymáshoz – nem terápiás feladatként, hanem életként. A palánta megbeszélésekor nincs „terápiás szituáció”. Van egy kert, és van egy közös munka.
A test, amely mozog
A kertészkedés fizikai tevékenység – és ez sem mellékes. A mozgás, különösen a szabadban végzett mozgás, közismerten jótékony hatású a mentális egészségre. Serkenti az endorfinok felszabadulását, csökkenti a stresszt, javítja az alvást. A kertben végzett fizikai munka mindehhez hozzáad egy réteget: a munka látható eredményt ad, és ez az eredmény napról napra, hétről hétre megjelenik a gondozott ágyásokban, a növekvő palántákban, az éledő komposztban.
Az Addiktológiai Osztály kliensei, akik a beton járólapokat szedték fel és helyezték új helyükre, egyszerre végeztek fizikai munkát, járultak hozzá egy közösségi célhoz, és látták kézzelfoghatóan azt, amit csináltak. Ez a háromféle hatás együttesen sokkal több, mint a részek összege.
A természet ritmusai
A kert nem siet. A mag csírázása napokat, heteket vesz igénybe. A komposzt érése hónapokat. A fa növekedése éveket. Ez a ritmus – amely gyökeresen más, mint a digitális világ azonnali visszajelzésekre épülő logikája – önmagában is gyógyító.
Amikor valaki megtanulja megvárni a csírázást, amikor megtanulja elfogadni, hogy nem minden palánta fog megeredni, amikor megtanulja, hogy a talaj gondozása most fektetett magot fog behozni majd – az megtanul valamit az életről és a türelemről is. A kert türelemre nevel, és a türelem az egyik legfontosabb erőforrás, amelyre a gyógyuláshoz szükség van.
Nem csupán kert
Amit a Boldog Gellért Szakkórházban építünk, az nem csupán egy szép kert. Egy terápiás tér, amely minden egyes ágyással, minden egyes padlólappal, minden egyes melegházi palántával egy kicsit több lehetőséget kínál arra, hogy az itt élő és dolgozó emberek jól érezzék magukat – a szó valódi, mély értelmében.
Az orrszarvúbogár lárvái pedig közben csendben végzik a dolgukat a komposztban. Mindenki a maga módján épít.
