Egy korabeli leírás szerint Gellért kórháza tizenegy osztályra volt felosztva, és több mint 1000 beteg befogadására volt képes. A keresztény hódítás után is minden beteget felvett, vallásra és származásra való tekintet nélkül. Az itt dolgozó ispotályosok betegeiket uraiknak nevezték, valószínűleg Gellért alázatos és önzetlen szellemisége által vezérelve.
Gellért 1120 szeptember 3-án hunyt el Jeruzsálemben. Egy halála után keletkezett legenda szelíd és nemes szívű, gondoskodó és tevékeny személyként emlékezik meg róla, a Kelet legszerényebb emberének és a szegények szolgájának nevezi.
Boldog Gellért műve máig köztünk él. A maga korában szinte forradalmi tettet vitt véghez, amikor az imádkozás, az elmélkedés és a tanítás elfogadott gyakorlata helyett a betegek ápolására és az elesettek megsegítésére hozott létre egy új egyházi rendet. Egy rendet, amely már akkor is és azóta is az egyetemes emberiesség alapján áll, fölötte vallási és nemzetiségi megkülönböztetésnek.
A Máltai Rend tagjai és önkéntesei kilenc évszázada szolgálnak, feladataikat a Rend küldetése határozza meg: obsequium et pauperum, azaz a hit védelme és a szegények szolgálata.