Boldog Gellért

Kórházunk névadója, Boldog Gellért, olasz nevén Gerardo Sasso 1040 körül született a dél-itáliai Amalfi közelében, a hagyomány szerint Scalában. Gellért egyike volt azoknak a laikus testvéreknek, akik az ekkor még muszlim uralom alatt álló Jeruzsálembe utaztak, hogy a Santa Maria Latina bencés monostor vendégházában a Szentföldre utazó megfáradt zarándokoknak segítséget és ápolást nyújtsanak. Az ispotály jelentőségét mutatja, hogy annak működését nem csak keresztény hatalmasságok támogatták, de az egyiptomi kalifa engedélyét is bírta.

Boldog Gellért gyógyító munkája

Gellért olyan fáradhatatlan erővel és töretlen alázattal végezte és szervezte a munkát a Szent Sír-templom közelében álló ispotályban, hogy hamarosan annak vezetője lett. Munkássága nyomán a karitatív laikusok testvérisége egyházi renddé vált, amelyet II. Paszkál pápa a Pie postulatio voluntatis kezdetű bullájával 1113. február 15-én hivatalosan is szentesített, Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Rend néven. Ez az ünnepélyes aktus egyben a leendő Máltai lovagrend születésének pillanata is volt, így a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egészen idáig vezetheti vissza legkorábbi kezdeteit.

A Gellért vezető szerepét is elismerő oklevél írásba foglalta, hogy a rend feladata a szegények és elesettek segítése és gyógyítása. Ekkorra Gellért már fél tucat további kórházat alapított a Mediterráneum keleti medencéjében, munkájukat a Jeruzsálemi ispotályból irányítva. 

Boldog Gellért életműve

Egy korabeli leírás szerint Gellért kórháza tizenegy osztályra volt felosztva, és több mint 1000 beteg befogadására volt képes. A keresztény hódítás után is minden beteget felvett, vallásra és származásra való tekintet nélkül. Az itt dolgozó ispotályosok betegeiket uraiknak nevezték, valószínűleg Gellért alázatos és önzetlen szellemisége által vezérelve. 

Gellért 1120 szeptember 3-án hunyt el Jeruzsálemben. Egy halála után keletkezett legenda szelíd és nemes szívű, gondoskodó és tevékeny személyként emlékezik meg róla, a Kelet legszerényebb emberének és a szegények szolgájának nevezi. 

Boldog Gellért műve máig köztünk él. A maga korában szinte forradalmi tettet vitt véghez, amikor az imádkozás, az elmélkedés és a tanítás elfogadott gyakorlata helyett a betegek ápolására és az elesettek megsegítésére hozott létre egy új egyházi rendet. Egy rendet, amely már akkor is és azóta is az egyetemes emberiesség alapján áll, fölötte vallási és nemzetiségi megkülönböztetésnek.

A Máltai Rend tagjai és önkéntesei kilenc évszázada szolgálnak, feladataikat a Rend küldetése határozza meg: obsequium et pauperum, azaz a hit védelme és a szegények szolgálata.