A London Pepin kalandos útja – avagy hogyan lesz egy alma részese a gyógyulásnak
Történetek a Boldog Gellért Kórház kertjéből, ahol minden fa egy új kezdetet jelent.
Öt évszázad, egy alma, számtalan remény
Van valami varázslatos abban, amikor egy gyümölcsfa ültetésekor nemcsak a földbe helyezzük a csemetét, hanem a múltat is összekötjük a jövővel. A London Pepin története 500 évre nyúlik vissza, amikor Anglia Essex grófságában először felismerték különleges értékét. Ez a télálló, rendkívül ízletes almafajta aztán bejárta Európát, és megtalálta útját Magyarországra is.
De hogyan került egy ilyen ősi, nemes fajta a Boldog Gellért Kórház Felépülés ligetébe? A válasz egy ember elkötelezettségében rejlik.
Tar Péter és a Tündérkert küldetése
Tar Péter, a Breier farm állattenyésztési részlegének vezetője nem csak a modern gazdálkodást ismeri. Társával, Tóth Balázzsal a Tündérkert mozgalom részeként különleges küldetést vállalt: felkutatják, megmentik és továbbadják a környékbeli sváb falvak őshonos gyümölcsfajtáit.
Ez nem egyszerű gyűjtőmunka. Péter és Balázs oltják, termesztik ezeket a fajtákat, és ami talán még fontosabb: kutatják a hozzájuk kapcsolódó kultúrtörténeti adalékokat is. Minden fa egy történet. Minden fajta egy közösség emléke, amelyet generációk adtak át egymásnak – addig, amíg a modern, uniformizált gyümölcstermelés szinte teljesen ki nem szorította őket.
Találkozás a Felépülés ligetében
Mi kerestük meg Pétert egy konkrét céllal: a Felépülés ligetét szerettük volna gazdagítani olyan helyi gyümölcsfákkal, amelyek permetezés nélkül is termeszthetők. Hiszen mit érne egy gyógyító kert, ha a gondozása vegyszeres beavatkozást igényelne?
Az addiktológiai klienseink által ültetett és gondozott liget így vált igazi helyi génbankká is. Az április 11-i ünnepélyes ültetésen, amely egyben az addiktológiai program harmadik éves évfordulója is volt, nemcsak a London Pepin kapott helyet. Mellé került a fontos alma, amely méretéről kapta nevét – a nagyobbak akár egy fontot is nyomhatnak. Ültettünk rétesalmát, császárkörtét és piros körtét is.
Minden csemete egy ígéret. Minden gyökér, amely a földbe hatol, egy újabb kapocs az élet és a gyógyulás között.
A fontos alma rejtélye
És itt jön a történet furcsa, mégis talán mélyen emberi fordulata.
A fontos alma egyik reggel eltűnt. Valaki kihúzta a földből, magával vitte, a karóját és a címkéjét félredobva.
Haragudhatnánk. Érthetnénk vandalizmusnak. De talán van más értelmezés is.
Máshol lett fontos. Valaki úgy érezte, szüksége van rá – talán a saját kertjében, talán a saját gyógyulásának útján. És bár fáj, hogy éppen ez a szimbolikus értékű fa távozott, van valami reményteli abban is, hogy valahol, valaki most éppolyan gonddal ülteti el, mint ahogy mi tettük volna.
Nőjön nagyra!
A tavalyi csemeték üzenete
Szerencsére az idei ültetéseknek szurkolhatunk, hogy foganjanak és megerősödjenek. És a tavalyi telepítések? Azok már gyönyörű bizonyítékai annak, hogy ez a projekt működik.
Cseresznye, szilva, körte és alma virágzott idén tavasszal a kórházkertben. A 2-es pszichiátriai rehabilitáció épülete közelében ültetett csemeték már lombosodnak, erősödnek, gyökeret vernek – szó szerint és átvitt értelemben is.
Miért fontosak ezek a fák?
A gyümölcsfák ültetése az addiktológiai klienseinkkel többről szól, mint kertészkedésről:
Hosszú távú gondolkodás gyakorlása: Egy gyümölcsfa nem ad azonnali eredményt. Éveket kell várni az első termésre. Ez a türelem, a kitartás, a távlati gondolkodás gyakorlása – mind-mind kulcsfontosságú készségek a felépülés útján.
Gondoskodás és felelősség: A fák rendszeres gondozást igényelnek. Öntözés, gyomtalanítás, télen védelem – ezek a cselekedetek megtanítják a felelősségvállalást és a következetességet.
Kézzelfogható eredmény: Amikor egy fa virágzik, amikor megjelennek rajta az első termések, az a kliens munkájának kézzelfogható, látható eredménye. „Én ültettem ezt. Én gondoztam. Ez az én munkám.”
Kapcsolódás a természethez és a múlthoz: Az ősi tájfajták ültetése összeköti a klienseket a helyi közösség történetével, a természet ritmusával, egy nagyobb narratívával, amelynek ők is részei.
A jövőbe vetett hit gyakorlása: Aki fát ültet, az hisz a holnapban. Hisz abban, hogy lesz holnap, hogy megéri várni, hogy ő is része lesz annak a jövőnek, amikor a fa terem.
Helyi gyümölcsfajták, helyi gyökerek
A környék gyümölcs tájfajtái nemcsak biológiai, hanem kulturális kincsek is. A sváb falvak kertjeiben évszázadokon át termesztett fajták alkalmazkodtak a helyi talajhoz, éghajlathoz, ellenállóbbak a kórokozókkal szemben, és nem igényelnek intenzív vegyszerezést.
Ezek a fák a közösségi emlékezet hordozói. Tudják, milyen volt a táj, mielőtt a monokultúrás ültetvények átvették volna az uralmat. Tudják, hogyan lehet termést hozni kemény teleken, száraz nyarakon át. És most ezt a tudást átadják nekünk, ha hagyjuk.
Csatlakozz te is!
Ha téged is érdekelnek a környék gyümölcs tájfajtái, esetleg szeretnél te is ültetni, információkat találsz a Pilis-Vörösvári Tündérkert Facebook oldalán.
A Tündérkert mozgalom nemcsak megőrzi ezeket a fajtákat, hanem közösséget is épít köré. Olyan emberek közösségét, akik hisznek abban, hogy a múlt megőrzése és a jövő felépítése ugyanannak az útnak a két oldala.
Epilógus: Mit jelent fontos lenni?
A fontos alma eltűnése talán tökéletes metafora. Ami az egyik helyen fontos, máshol még fontosabbá válhat. Amit elveszítünk, az máshol gyökeret verhet. És ami igazán számít, az nem az, hogy minden a helyén marad, hanem hogy folytatódjon az élet, a növekedés, a gyógyulás.
A Felépülés ligetében nőnek a fák. A kliensek gondozzák őket. A London Pepin virágzik majd, a rétes alma édesedik, a császárkörte nehezedik.
És valahol, egy ismeretlen kertben, talán egy fontos alma is gyökeret ereszt.
Nőjön nagyra – mindannyiunk számára.
