Szótár a pszichiátriához – 30 fogalom, amit érdemes ismerni
Szótár a pszichiátriához – 30 fogalom, amit érdemes ismerni
A pszichiátria világa saját nyelvvel rendelkezik. Olyan szavakkal és fogalmakkal, amelyeket az orvosok egymás között és a betegekkel is használnak – és amelyek sokszor idegenül hangzanak azoknak, akik először találkoznak velük. Egy diagnózis kimondása, egy kezelési terv ismertetése, egy tünet megnevezése – mindezek olyan pillanatok, amelyekben az ismeretlen szavak magányosabbá és bizonytalanabbá tehetik azt, aki már amúgy is sérülékeny helyzetben van.
Ez a szótár azért készült, hogy ez a magány és ez a bizonytalanság egy kicsit kisebb legyen. Nem orvosi tankönyv – és nem helyettesíti a szakemberrel való párbeszédet. De 30 fogalom, amelyek megértése segít eligazodni, kérdezni, és aktívan részt venni a saját – vagy egy hozzátartozó – kezelésében és gyógyulásában.
- Affektus
Az érzelmek külső megnyilvánulása – az, ahogyan valaki az érzelmeit kimutatja. A „tompított affektus” azt jelenti, hogy valaki keveset mutat ki érzelmileg – ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem érez, hanem hogy a kifejezés visszafogott. Depresszióban és skizofréniában gyakori jelenség. - Agitáció
Fokozott belső feszültség, amelyhez mozgási nyugtalanság társul – valaki nem tud nyugodtan ülni, járkál, feszeng. Különböző pszichiátriai állapotokban és gyógyszerek mellékhatásaként egyaránt megjelenhet. - Anhedónia
Az öröm vagy élvezet képességének elvesztése – olyan dolgok iránt, amelyek korábban örömet okoztak. A depresszió egyik legjellemzőbb és legfájdalmasabb tünete. Nem egyszerűen rossz kedv – hanem az örömérzés alapvető hiánya. - Anamnézis
A beteg teljes kórtörténete – amelyet az első viziten a pszichiáter felvesz. Tartalmazza a jelenlegi panaszokat, az előzményeket, a családi kórtörténetet, a gyógyszereket, a szociális körülményeket. Az anamnézis a diagnosztika alapja. - Antipszichotikum
Olyan gyógyszercsoport, amelyet elsősorban pszichotikus tünetek – hallucinációk, téveszmék – kezelésére alkalmaznak. Bipoláris zavarban és súlyos depresszióban is alkalmazzák. Régebbi nevük: neuroleptikum. - Anxiolitikum
Szorongásoldó gyógyszer. A legismertebb csoport a benzodiazepinek – amelyek gyorsan hatnak, de hosszú távon függőséget okozhatnak, ezért általában rövid távú alkalmazásra javasoltak. - Bipoláris zavar
Olyan hangulatzavar, amelyet a depressziós és a (hypo)mániás epizódok váltakozása jellemez. Korábban mániás-depresszív pszichózisnak is nevezték. A betegség igen változatos lehet – egyes esetekben a depressziós, másokban a mániás epizódok dominálnak. - Delirium
Akut zavarossági állapot – hirtelen kialakuló figyelemzavar, tájékozódási nehézség, esetleg hallucinációk kíséretében. Idős embereknél különösen gyakori, és sokszor testi ok – fertőzés, gyógyszerhatás, folyadékhiány – áll mögötte. Pszichiátriai és belgyógyászati probléma egyszerre. - Demencia
Olyan állapot, amelyben a kognitív funkciók – emlékezet, gondolkodás, tájékozódás, kommunikáció – fokozatosan romlanak, és ez a mindennapi életvitelt megzavarja. Több mint száz formája ismert – a leggyakoribb az Alzheimer-kór. Nem az öregedés természetes velejárója, hanem betegség. - Depresszió
Tartósan fennálló lehangolt hangulat, anhedónia, energiavesztés, alvás- és étvágyváltozás, koncentrációzavar és sokszor reménytelenség jellemzi. Nem egyenlő a szomorúsággal – annál mélyebb, tartósabb és sokrétűbb állapot. Hatékonyan kezelhető. - Deszenzitizáció
Terápiás technika, amelyet szorongásos zavarok – különösen fóbiák és PTSD – kezelésében alkalmaznak. Lényege, hogy az érintett fokozatosan és kontrollált körülmények között szembesül a félelmetes ingerrel, amíg a szorongásos reakció csökken. - Diagnózis
A tünetek, az anamnézis és a vizsgálatok alapján felállított klinikai megnevezés – amely meghatározza, milyen állapotban van az érintett. A pszichiátriai diagnózis nem bélyeg és nem végítélet – hanem térkép, amely segíti a kezelési irány meghatározását. - Disszociáció
Az öntudat, az identitás, az emlékezet vagy az észlelés részleges szétválása – az az érzés, hogy valaki „kívülről nézi magát”, elveszíti a valóságérzékét, vagy nem emlékszik bizonyos eseményekre. Trauma esetén különösen gyakori védekezési mechanizmus. - DSM
A Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders – a pszichiátriai diagnózisok amerikai rendszere, amelyet világszerte referenciának tekintenek. Jelenleg az ötödik kiadása (DSM-5) érvényes. Európában párhuzamosan a WHO BNO-rendszerét (ICD) is alkalmazzák. - Én-határok
Az a belső érzék, amely megkülönbözteti az embert önmaga és a külvilág között – amely meghatározza, hol ér véget az én és hol kezdődik a másik. Pszichotikus állapotokban az én-határok meggyengülhetnek – valaki nem tudja megkülönböztetni a saját gondolatait a kívülről érkező hatásoktól. - Farmakoterápia
Gyógyszeres kezelés. A pszichiátriában sokféle gyógyszercsoport alkalmazható – antidepresszánsok, antipszichotikumok, hangulatstabilizátorok, anxiolitikumok – mindig az adott állapot és az egyéni szükségletek alapján. - Hallucinációk
Olyan érzékelési élmények, amelyek valódi külső inger nélkül keletkeznek – hangok hallása, látomások, szagok vagy testi érzetek, amelyeket mások nem érzékelnek. A pszichózis egyik jellegzetes tünete, de más állapotokban – például súlyos alváshiányban vagy intoxikációban – is megjelenhet. - Hangulatstabilizátor
Olyan gyógyszercsoport, amelyet a hangulat ingadozásainak csökkentésére alkalmaznak – elsősorban bipoláris zavarban. A legismertebb a lítium, amelyet az 1940-es évek óta alkalmaznak, és amely ma is az egyik leghatékonyabb pszichiátriai gyógyszer. - Inszomnia
Alvászavar – elalvási nehézség, éjszakai felébredés vagy korai ébredés formájában. A legtöbb pszichiátriai betegséggel együtt jár, és maga is ronthatja a mentális állapotot. Kezelése mind gyógyszeres, mind terápiás eszközökkel lehetséges. - Kényszerbetegség (OCD)
Obsessive-Compulsive Disorder – olyan állapot, amelyet visszatérő, kellemetlenséget okozó kényszergondolatok (obszessziók) és az ezek ellen irányuló kényszeres cselekvések (kompulziók) jellemeznek. Hatékonyan kezelhető kognitív viselkedésterápiával és gyógyszerekkel. - Kognitív viselkedésterápia (KVT)
Az egyik legjobban dokumentált és legszélesebb körben alkalmazott pszichoterápiás módszer. Alapelve: a gondolatok, az érzelmek és a viselkedés szorosan összefüggnek – és a gondolati minták megváltoztatásával az érzelmek és a viselkedés is megváltoztatható. Depresszióban, szorongásban, OCD-ben és más állapotokban bizonyítottan hatékony. - Komorbid állapot
Két vagy több betegség egyidejű fennállása ugyanannál a személynél. A pszichiátriában rendkívül gyakori: a depresszió és a szorongás sokszor együtt jelenik meg, az addikció és a hangulatzavar kombinációja szintén hétköznapi. A komorbid állapotok kezelése összetettebb, de lehetséges. - Krízis
Akut, szubjektíven elviselhetetlennek megélt állapot – amelyben valaki meghaladja a szokásos megküzdési kapacitását. A pszichiátriai krízis azonnali figyelmet igényel – nem kell megvárni a következő rendelési időt. Krízisambulancia és krízisintervenciós szolgálatok elérhetők. - Mánia / Hipománia
A bipoláris zavar egyik pólusát alkotó állapot – amelyet emelkedett vagy irritábilis hangulat, csökkent alvásigény, fokozott aktivitás, grandiozitás és esetleg meggondolatlan döntések jellemeznek. A hipománia a mánia enyhébb formája, amely kevésbé zavarja a mindennapi működést. - Negatív tünetek
A skizofrénia tüneteinek egyik csoportja – amelyek nem valaminek a jelenlétét, hanem hiányát jelzik: a motiváció hiánya, az érzelmi reakciók csökkenése, a szociális visszahúzódás, a beszéd szegényessége. Ezek a tünetek sokszor nehezebben kezelhetők, mint a pozitív tünetek. - Pszichózis
Olyan állapot, amelyben valaki elveszíti a valósághoz való kapcsolatát – hallucinációk, téveszmék és/vagy súlyos gondolkodászavar formájában. Különböző betegségek – skizofrénia, bipoláris zavar, súlyos depresszió – részeként jelenhet meg, de egyes gyógyszerek vagy anyagok is okozhatják. - PTSD – Poszttraumás stresszzavar
Traumatikus esemény átélése vagy tanúja lévése után kialakuló állapot – amelyet visszatérő emlékképek (flashback), rémálmok, az esemény kerülése, fokozott éberség és érzelmi zsibbadás jellemez. Hatékonyan kezelhető trauma-fókuszú terápiákkal. - Reziliencia
Pszichológiai rugalmasság – az a képesség, hogy valaki nehéz élethelyzetekből, traumákból visszatér, és esetleg erősebbé válik. Nem veleszületett adottság – tanulható és fejleszthető. A mentális egészség egyik legfontosabb védőfaktora. - Szupervízió
Olyan szakmai támogatási forma, amelyben egy tapasztaltabb szakember segít a segítő szakmában dolgozónak feldolgozni a munkája során felmerülő nehézségeket, érzelmi terheket és szakmai dilemmákat. A kiégés egyik leghatékonyabb megelőzési eszköze. - Téveszme
Olyan meggyőződés, amely nem egyeztethető össze a valósággal, és amelyet az érintett nem képes korrigálni – még ellenérvek hatására sem. A pszichózis egyik jellegzetes tünete. Fontos megkülönböztetni a kulturálisan elfogadott hiedelmektől és a valóságos, de szokatlan tapasztalatoktól.
Miért fontos ezeket ismerni?
Mert a pszichiátriai kezelés aktív folyamat – és azok, akik értik, mi zajlik, jobban részt tudnak venni benne. Mert a hozzátartozók, akik ismerik ezeket a fogalmakat, jobban tudják támogatni a beteget – és jobban meg tudják érteni, amit átél. Mert a stigma egyik forrása az ismeretlenség – és amit megismerünk, az kevésbé félelmetes.
Egy-egy szó mögött egy ember áll. Anhedónia mögött valaki, aki nem tud örülni annak, ami korábban örömet adott. Pszichózis mögött valaki, akinek a valóság elveszítette a megszokott formáját. Reziliencia mögött valaki, aki megjárta a mélyet – és visszajött.
A szavak ismerete nem helyettesíti a szakembert. De segít abban, hogy a párbeszéd megtörténhessen. Hogy valaki ne idegenként álljon a saját diagnózisával szemben.
Ez a megértés – ez az egyszerű, mégis mélyreható emberi aktus – a gyógyulás egyik alapköve.
A Boldog Gellért Szakkórház rendszeresen oszt meg cikkeket a mentális egészségről és a pszichiátriai ellátásról.
