Szentendre házhoz jött

Szentendre házhoz jött – utazás egész évkörre

Van valami különleges abban, amikor a kultúra nem várja meg, hogy elmenjünk hozzá – hanem maga jön el hozzánk. Pontosan ez történt idén, amikor Komáromi-Raisz Borbálával, a Pest megyei Hamvas Béla Könyvtár munkatársával egy egész évkört átívelő kulturális utazásba fogtunk pácienseinknek. Egy olyan sorozat kezdődött el, amelynek minden állomása egy-egy ablak a világra – akkor is, ha az ember éppen nem tud kimenni belé.

Az első állomás: Szentendre karneváli arca

Február 5-én érkezett Borbála először hozzánk, és máris magával ragadott minket. Szentendre karneváli arcát tárta elénk – azt az oldalt, amelyet a legtöbben talán nem ismernek: a farsangi forgatagot, a maskarás felvonulásokat, a város ünnepi arcát, amely évszázados hagyományokból táplálkozik. A vetítés képei között mintha hallani lehetett volna a dobpergést és a nevetést – Borbála előadói stílusa olyan, hogy az ember ott érzi magát a helyszínen.

 

 

A második állomás: Szentendre nőalakjai

Március 5-én, a Nőnap előestéjén Borbála visszatért – ezúttal azoknak a rendkívüli nőknek az életútját hozta el hozzánk, akik Szentendre művészeti és tudományos életét formálták. Festőnők, tudósnők, alkotók, akiknek neve sokszor a háttérben maradt, de munkájuk mélyen beívódott a város lelkébe. Ezek a történetek nemcsak Szentendréről szóltak – hanem arról is, hogyan lehet valamit maradandót alkotni csendben, kitartással, szenvedéllyel. Több mint egy előadás volt: egyfajta tisztelgés azok előtt, akik megérdemlik, hogy ne felejtsük el őket.

 

Több mint előadás – élmény minden érzékre

Borbála előadásai nem csupán vetítésből állnak. Nála a kultúra megszólítja a szemet, a fület, a szaglást és az ízlelést is. Rózsaolajat szagoltunk, édességet kóstoltunk, miközben a képek peregtek – és egyszer csak ott voltunk Szentendrén, legalábbis lélekben.
A zenei pillanatok különösen emlékezetesek maradtak. Borbála nem csupán idegenvezetőként, hanem előadóművészként is jelen van ezeken az alkalmakon: egy-egy fuvoladarab vagy énekszám keretezi a történeteket, amelyek így nemcsak elmondva, hanem átérezve is megérkeznek. Vannak pillanatok, amikor a zene jobban fejez ki valamit, mint bármilyen szó – és Borbála pontosan tudja,
mikor kell átadni a szót a hangoknak. Ez az a fajta előadás, amely után az ember nem csupán tudással gazdagabban ül vissza a székébe,
hanem valamivel könnyebben is. Mintha egy rövid időre sikerült volna kiszabadulni a mindennapokból, és valahová messzebbre utazni – anélkül, hogy el kellett volna hagyni a termet.

 

Egy idegenvezetői szív vallomása

Az előadások olyan meleget hoztak a terembe, amelyet Borbála maga is mélyen megérzett. Saját szavaival:

„Nagyon örültem a felkéréseknek: a Karneváli sétát és a Nőnapi sétát megtartottam a Boldog Gellért Szakkórház rehab és a szentendrei Gondozási Központ érdeklődő közönségének is. »Házhoz ment a séta.« Ezt a meleg fogadtatást sokáig fogom őrizni a szívemben!”

Ezek a szavak sokat mondanak – nemcsak arról, hogy milyen ember Borbála, hanem arról is, hogy mit jelent, ha valaki nem kötelességből, hanem szívből teszi a dolgát. Mi is ugyanezt érezzük: ezek az alkalmak nem csupán programok a naptárban, hanem valódi találkozások ember és kultúra, ember és ember között.

 

 

 

 

És az évkör még csak elkezdődött…

A tervek szerint Borbálával az egész évet végigkísérjük – minden évszaknak, minden hónapnak meglesz a maga témája, hangulata, története. Szentendre csak az első fejezet volt. Nagyon várjuk, merre visz minket a következő állomás. 🌸