Ki Mit Tud?

Ki mit tud?

Kórházunkban május 30-án korán reggel legtöbben még épp csak egyik oldalukról a másikra fordultak át, hogy még egy kicsit aludjanak a reggeli rutin előtt, mikor néhányan már ünneplő öltözetben sürögtek-forogtak. A szokatlan frissességgel készülődők a Boldog Gellért Dalkör tagjai voltak. A Moravcsik alapítvány Ki mit tud? tehetségkutató és tehetséggondozó Pest megyei elődöntőjére indultak már kora reggel, hogy időben, azaz 8 óra után nem sokkal beérjenek Budapestre, a Palotanegyedbe, a Horánszky utcába. Még a reggelit sem fogyaszthatták el sem a szokott időben, sem a szokott helyen, helyette az intézmény autójában kapták meg előre csomagolt reggelijüket.

Szokatlanul és izgalmasan indult a nap, és ahogyan indult, úgy is folytatódott. A budapesti forgalom szerencsésen engedte kocsinkat időben célba érni, így a gyors regisztráció után abban a helyzetben voltunk, hogy magunk választhattunk, hol szeretnénk ülni. Viszont válogatásra túl sok időnk így sem maradt, mert hamarosan el is kezdődött a verseny ének, vers, kézművesség, színjátszás témakörökben – sőt még bűvész is volt. Hozzávetőlegesen 30 produkció volt, aminek kb. a kétharmadán következtünk mi. Addig kicsit izgultunk, de nem nagyon, hisz már rutinos versenyzők vagyunk (immár másodszor vettünk részt ezen a rendezvényen, megmérettetésen).

A résztvevők szép előadásokkal készültek, ahogyan mi is nagyjából egy éve folyamatosan készültünk erre a napra különböző népek dalaival. Fontos volt újra megtapasztalni dalköröseinknek, hogy tudnak adni, és fontos volt megtapasztalniuk azt is, hogy más, hozzájuk hasonló problémákkal küzdők szintén tudnak adni. Ennek az élménynek legmeghatóbb pillanata az volt, mikor egyik versenyző gyönyörűen énekelte az Óz betétdalát, és ezt hallgatva a mellettem ülő dalkörösnek potyogtak a könnyei a meghatottságtól.

És bár idén „csak” bronz fokozatot nyertünk, amit, amiket valójában nyertünk, az sokkal több és más: egyszerre volt ez kiszakadás a hétköznapokból, sokszínű kulturális élmény, szereplés, valamint olyan szintű megmérettetés, amilyenben nem csak dalköröseinknek, de még a kórház falain kívül élő hétköznapi embernek is ritkán van része. Mindez azért is nagy szó, mert olyanok is vannak dalköröseink közt, akik soha nem mennek maguktól a kórház falain kívülre, sőt, akik folyamatosan pizsamában töltik  napjaikat. Ma ünnepnap volt nekik, amire felkészítették magukat kívül-belül egyaránt.

De ez máris a múlté, hamarosan elkezdünk készülni a jövő évi Ki mit tudra.

Köszönöm a segítséget a nővéreknek és Kun-Fügedi Krisztinának!

Varga Tímea, meseterapeuta, dalkör-vezető